Teleki László: Az orosz interventió Magyarországon : Diplomátiai okmányokkal bővítve (1861)

— 24 — mind egy nyelven beszélnek? Talán azután fog törekedni, hogy független módon constituálja magát , avagy talán beleegyezik abba, hogy azon összealkotandó német egységbe lépjen, a mi sohasem lesz egyéb, mint a zűrzavar egysége? Csehország, daczára a fölötte még mais uralgó elveknek, és a talán holnap rajta zsarnokoskodó inlézvényéknek, kényszerülni fog hozzánk csatlakozni. Szükségtelen felidéznünk, mit ezen ország legnépszerűbb embere Prágában 1841 -ben mondott : „Csehország, mondá Hanka, nem lesz addig önmagának ura, mig Oroszország egykoron Galicziának nem jut megint birtokába.iL — Egyáltalában figyelemre méltó, hogy Oroszország, az orosz név dicsősége és jövője, mindig mily kitartó és SZÍVÓS kegyben részesült a prágai nemzetpártiaknál, még akkor is, midőn hü szövetségesünk, Németország, igaz ugyan hogy több önzéstelenséggel mint ildommal, a lengyel emigrátió köpenyeg-forditójává sülyedt, hogy egész Európa közvéleményét ellenünk uszítsa. Minden muszka tanúságot lehet róla, ki az utolsó évek folytán Prágában volt, hogy ottan nem veinek egyebet nemzetünk szemére, mint azt, hogy Csehország nemzeties vonzalmait igen lágymelegen és tartózkodással fogadjuk. Oroszország legmegrögzöttebb ellenei mindig a legtöbb eredménynyel munkáltak közre nagysága gyarapodására. A gondviselés ezen törvénye most uj ellent szerzett számára, mely bizonyosan nagy szerepet fog játszani jövője határozataiban, s mely nem kis mértékben fogja teljesítésüket gyorsítani. Ez az ellenség Magyarország, a magyar Magyarországot értem. Oroszországot minden ellene között, ez gyűlöli tatán legdühösebben. A magyar nép, melynek jellemében a legkülönszerübb összeállítás következtében, valamely ázsiai tömeg vérengzösége és a forradalom buzgalma párosul, és kikről, valamint a törökökről joggal lehetne