Teleki László: Az orosz interventió Magyarországon : Diplomátiai okmányokkal bővítve (1861)

— 25 mondani, hogy csak lézengnek Európa körül, egészen szláv népfajoktól van körülvéve, a- kiket hasonlóképen gyűlöl. Azoknak személyes ellensége, s százados mozgalom és békétlenség után is még mindig közöttük van. Mindezen népek, melyek körülveszik, Szerbek, Horvátok, Tótok, Erdélyországiak s a Kárpáthok orosz lakói megannyi szeme azon láncznak, melyről azt hivé, hogy örökre szétzúzta. És most egy kezet vesz észre maga fölött, a mely ha úgy tetszik újra összefűzheti e gyűrűket, és a lánczot kívánsága és akaratja szerint vonhatja szűkebbre. Innen ered ösztönszerű gyűlölete Oroszország ellen. Másfelöl ezen párt vezetői komolyan hiszik, a mint a külföld journalismusa erősíti, hogy a magyar népnek nagy missiója van keleten, hogy egy szóval ö egyedül képes, Oroszország sorsát sachba tartani. Az egész katonai-őrvidéken, mely három negyednyire Szerbekből áll, még osztrák utazók állítása szerint sem létezik paraszt kunyhó, hol az osztrák császár képe mellett ne lenne még egy más uralkodó képe is látható, kit ezen hü nemzetek nem akarnak megszűnni egyedül törvényesnek tekinteni. És végül, minek hallgassuk el? Több mint valószínűtlen, hogy a földrengés ezen rohama, mely éjszakot legutolsó várerödjéig megrázkodtatá, kelet küszöbén elvesztené hatását; és miként volna az lehetséges, hogy ezen irtóháboruban? ezen isten ellen vétő keresztes hadjáratban, melyet a forradalom, Európa éj szaki részének három negyednyire ural gója, Oroszország ellen előkészít, miként volna lehetséges, hogy a keresztény kelet, a szláv és orthodox kelet, melynek léte a mienkkel felbonthatlanul van összeforrasztva, kedvet ne érezzen, e harczban velünk együtt részlvenni? Sőt a mi több, nem ö fogja-e a harczot megkezdeni? Annál inkább, minthogy mind ezen már most is munkás propagandák, katholikus, forradalmi propagandák, melyek bár egymás ellen küzdenek, de az Oroszország ellen táplált gyűlölet közös