Szemere Bertalan: Szépirodalmi dolgozatok és szónoklatok : A forradalom előtt és után (1870)

Szépirodalmi dolgozatok. László emlékezete

Vattán, a katholikusok roskadt keresztével, s körülte a fejfákat mind látom. A szél hidegen és sóhajtva fú a sírhalmok közt. Itt fekszik ő a halottak közt. Néhány hónap előtt, a szülőföldi lég gyógyereje ajánltatván nekii reménynyel jött haza, útja e temető mellett vitte el, s talán nem is képzelte, hogy halni jön. Azonban bár ő nem látá, a sírhely benne ki volt jegyezve számára. A mult évnek tavaszán még taposta itt a zsenge füvet, mi már csak két hó múlva fölötte fog újra kizöldülni. A földi pálya téged is megcsalt, máshova vitt, mint a hova igyekeztél. Hadba indultál, s azt hivéd, harczi tárogatók riadásai közben a borostyánkoszorút vagy homlokodra fűzöd, vagy az koporsódra függesztetik, melyet utolsó helyére nyerítő méned búsan fog követni, mint hív társad a halálos veszedelmekben ; és ime elhunytál a béke csendes ölében, a sors visszahozott őseid telkére, hogy meghalj ott, hol születtél, sírhalmod ott emelkedik, hol gyermekéveidet eljátszottad, egy erdőnek két szomszéd fája volt az, melyből rengő bölcsőd és melyből koporsód háza készült Tegnap vészes éjszaka volt. Képzeltem, mi förgeteges, hófuvatos idő van a szabad mezőn. És igy a temetőkön is. Láttam, mint húzódik a faluban mindenki a maga vityillójába s ajtaját gondosan becsukja. Anyám is bezárta az ajtókat, mintha minden otthon volna. Anyám! miért csukod ki gyermekedet, hisz otthon van ő, alig néhány lépésnyire a háztól! Födél nélkül van, szél s hó s eső szabadon kavarog fölötte a sötét határban. Igen, midőn a szülék éjjel bezárkóznak s a gyermek kim a temetőben fekszik, nekem ugy tetszik, mint ha ő ki volna zárva a szülei házból. Honnan van, hogy a dermedt állatot megnézzük, s