Szemere Bertalan: Szépirodalmi dolgozatok és szónoklatok : A forradalom előtt és után (1870)
Szépirodalmi dolgozatok. László emlékezete
— 50 — szolgának kifejezni. Könnyem újra megindult. Mint tegnap, ma is sötét képzeletekkel küzdék. Csak egyszer derült fel elmémben a gondolat, hogy ö most talán főn van valamelyik csillagban, mely oly szépnek, tisztának, oly tündekló'nek látszik a földről, s midőn bennem e gondolat felderült, szinte víg lettem, fénye lelkemet megvilágítá, mint a halotti mécs megvilágítja a kripta üregét. Oh valóban drága kincs a hit a jövendő életről, nem annyira magunkat tekintve, kik élünk, mint tekintve azokat, kiket szerettünk és elvesztettünk ! Ha én tudnám, hogy ő boldogabb most, mint vala a töldön, hogy nem kívánkozik vissza, sőt minket is üdvébe magához óhajt, hogy nem mult el, mint a szemnek egy rövid pillantása: hisz akkor örömem nagyobb lenne, mint volt fájdalmam. De itt a gondolat folyása megszakad, és az ész, mint egy lefordított szövétnek, kialszik. Délután a fájdalom rajtam ismét hatalmat vőn. Sírtam záporkint s reszketni kezdtem minden tagjaimban. Láz rohant meg. Iszonyú t'orróságom volt, szám keserű lett, fejem lobogott, elmém káprázott, leírnatlanul szenvedtem. Felriadozásban s eszméletlenül töltém el a hosszú éjet. Virasztottak mellettem. Január 13-kán. Az ember gyengébb, mint maga képzeli, de terhet nagyobbat elbir, mint hiszi. Egy véletlen hír ágyba veti a bizakodót, betegségében kétségbe esik és megszabadul. Elmém megvan, de belőle kiveszett minden erő. Érzem, hogy e test sár. Mint darab nehézség ülök szé-