Szemere Bertalan: Szépirodalmi dolgozatok és szónoklatok : A forradalom előtt és után (1870)

Szépirodalmi dolgozatok. László emlékezete

— 47 — szabad, mint az örömnek, szenvedésében keres és talál mentséget. Miért hervadt el oly korán e jó, e szép ifjú ?! És a mi ezzel egy kérdés: ama jámbor, miért tölti életének félét ágyának fenekén, kínok seregében; és emez itt, miért bir örök egészséggel, bölcsőjétől kezdve ősz koráig? Sorsuk egészen végződik a sírnál, folytatás nélkül ezen túl ? Nem fognak ők többé sem kérdezhetni, sem kérdeztetni? Elethosz és életsors, öröm és szenvedés mind ez csak egy vak sorshúzás következménye1? az ember élete csak egy tünedékeny láng, mely az élet mezején hosszabban vagy rövidebben kergetőzik, s az az élet ellobbanásának, mi egy mécs kialvásának vége, t. i. hogy magát fölemésztve elpárologván, többé meg nem gyúl? Nem ; lehetetlen, hogy az élet a sírnál és igy végződjék, vagy ha a sírnál és, igy végződik, nines igazság; s ha igazság nincs, isten sincs. De van isten, okát mástól senki ne kérdje, s így van igazság is ; tehát ha kezdődött is az ember pályája a földön, az a fejfánál, mely soknak mindjárt bölcsője mellett áll, nem végződik. Vagy nincs igazság és nincs isten. Valóban a földi sorsoknak nagy különbsége, mi emberi erőn s akaraton felül áll, s mindenkire nézve mintegy a világ s életviszonyaiba valóbebelyeztetéstől függ, rám nézve a legfontosb ok, mi a halálontúli jövendő é]et szükségére vezet, s azt a hit ágazatává teszi. De ha van, miből áll az? Nem lesz az egyéb, mint a téli koporsóból kifejtőzött s fölserkent pillangó alakcserélése? Vagy kiegyenlítő számvetésnél fogva összefüggend az elmúlt földi élet emlékével, avagy ettől függetlenül nyilik ott új pálya? Kezdődik mindjárt a sírbatétel után, vagy csak egy utolsó egyetemi napon, és melyikén a sötét és ragyogó világok-