Szemere Bertalan: Szépirodalmi dolgozatok és szónoklatok : A forradalom előtt és után (1870)

Szépirodalmi dolgozatok. Terésia emlékezete

— 39 — ki kárhoztatja a hazafit, ki magasztos lélekkel, de talán szükség, minden esetre haszon nélkül feláldozza magát a haza szent nevében? A nemzet mégis emléket állít neki, s a szent hűségnek hódolatára borúi. De ki kárhoztathatja a jótevőségben pazart, ki mindenét elosztván, közel jár ahhoz, hogy maga jusson az ínségnek koldusbotjára? A világ csodálattal szemléli a nagy lelket, mely mindenről megemlékezvén, csak magáról feledkezett meg. Az ő anyai szeretete csak a végtelenségben lelt határt, ott, hol az erő már gyöngeséggé válik' hol vétkezni csak az erényben lehet, hol a szeretet már hibázni kezd. Oh mily fájdalmat szenvedhet ilyen anyai szív, ha nem hálátlansággal, az nem számol hálára, hanem hidegséggel találkozik. Oh mi mondhatlan kínok által marczang -ltatik, ha gyermekei közül kiválogat a halál, avagy őket betegség látogatja meg ! És ő e mondhatlan kínokat sokszor szenvedte. Hosszú hónapokat sokszor töltött gyermekeinek betegágya körül. S mintha egy szellemi nemtőnek tulajdonait öltötte volna magára, mintha a természetnek testi szükségeitől felmentette volna valami láthatlan erő, az álom helyét nála pótolta egy rövid szendergés, mely futólag alig illette szemeit, az étel és ital helyett az anyai hív gond öröme és bánata által tápláltatott. Ha nem látja vala szenvedni szülötteit, gyönyörrel töltötte volna be szívét a fárasztó ápolás, mert általa azokhoz köttetett, a kiket mindenek felett szeretett. Azt érezte, hogy a léleknek vannak szenvedései 5 de hogy örömei is vannak, azt ilyenkor elfelejtette, nem varázsolták őt ki sem a társaság kecsei, sem a ragyogó nap, sem a virágzó természet, sem a zene és ének, még a templomi áhitat sem, mert a