Szemere Bertalan: Szépirodalmi dolgozatok és szónoklatok : A forradalom előtt és után (1870)

Szépirodalmi dolgozatok. Terésia emlékezete

— 35 — mindig ugy képzeltem őt a fővárosi éíetben, mint ha egy agg, izmos, terepélyes, szabadon nőtt tölgyet látnék piacza közepén; meglepve és csodálattal tekint fel az ember a hatalmas erdei fára a metszett, a törpe águak közt. És ha lombjai közül néha szél kerekedék, Teresia nyájas, okos türelemmel engedett annak szabad utat. mint a buzatenger, midőn a vész terhe alatt sülyedve és emelkedve hullámozik, — mig végre a női engedékeny hatalom felegyenesedett, s lábainál a szél szelid nyögés közt borult le, kimúlván. Sokan vannak, kik őt házi körében ismerték, és még évek múlva is sokan lesznek közülök. Mert ő minket még nem régen hagyott itten, s róla, vidám arczárói, mosolygó szeméről, élénk kedvéről emlékezvén, alig tudjuk elhinni, hogy ő közöttünk nincs többé. Azok jól tudják, kik őt ismerték, hogy ő királynéja és nemtője volt házi ünnepeinek. Midőn vendégeit körüljárta, egy bűbájos hálózattal látszott azokat összefűzni a kedv és kéj koszorújába. Örömében, kedvében osztozott mindeniknek, s boldogságát mindenikkel megosztotta. Mint egy hív kertészné ültetgette köröskörül keblökbe az élv növényeit. Hasonló volt az ő lelke azon szép bokrétához, mely fején virágozván, nem neki magának, hanem azoknak illatozott, kik társaságában éltek. 0 csak hordozója, árulója volt az örömnek, saját szívéből kimerítgette, hogy másoknak kínálhassa. Azok jól tudják, kik őt ismerték, hogy házában helyet nem talált, mi vagy külsőleg szép, vagy erkölcsileg jó nem volt, s ez körülte egy sajátságos harmóniát képezett; hogy ő, mint az anyaméh kedélyes csenddel s példás rendtartással kormányozta házasszonyi világát; minden dolognak megvolt a maga neve s a maga he3*