Szemere Bertalan: Szépirodalmi dolgozatok és szónoklatok : A forradalom előtt és után (1870)

Szépirodalmi dolgozatok. Terésia emlékezete

— 36 — Tye, s minden dolog mindig a maga helyén volt, és a rendnek nála nemcsak jónak kellett lennie* hanem szépséggel is kellett birnia. Laka mint méhkas nézett ki, a rend és sor benne gyönyörű vala, a miznek édessége pedig állolt ama vallásos erkölcsiségből, művészi Ízlésből és szíves vendégszeretetből, mely benne mint a háznak levegője megtelepedve volt. Azok jól tudják, kik őt ismerték, mi gondosan bánt azon bőséggel, melylyel a gondviselés megáldotta. Mint az okos mező-őr, ki az illető csatornából nem ereszt ki több vizet, mint a mennyi arra megkívántatik, hogy a füvön kivül szépségképen itt-ott virágok is teremjenek rétéin. Ismerte a kéjelmet, a szépet kedvelte, a fényűzés soha nem tántorította el. S midőn körülte összeroskadtak az erőködő családok, neki a segédeimezés szomorú kötelessége maradt fen, de ez nem azon morzsákból telt ki, melyek asztaláról lehullottak, ott nem volt felesleg, hanem azon részből, mit szíve aggódó érzéssel azért takarított meg, hogy másokkal jót tehessen. Azonban bár ő nagy városban növekedett fel, bár tudta élvezni egy birodalmi székhelynek tiszta, pompás, néha szédítő kéjeit, teljesen boldognak magát csak a mezei élet csendes nyugalmában érezte. Ott, hol egy virágcsészéhez hasonlított udvara, melyet játékos tarkaságban folyt körül az illatozó violák, rózsák, folyókák, ibolyák szivárványos tengere. Ott, hol kies telkét élő zöld sövény kerítette be, mely nem taszít vissza, mint a magas, hideg kőfal, hanem barátságosan inti közelebb a szíves látogatót. Ott, hol gazdagon gyümölcsöző kertén hangos csörgéssel futott végig a mély patak, s orgonák, rózsa- és szomorúfűzfák lombos ágai közt egy kicsinyke tavat képeze, mely családjának fürdő-