Szemere Bertalan: Szépirodalmi dolgozatok és szónoklatok : A forradalom előtt és után (1870)

Szépirodalmi dolgozatok. Terésia emlékezete

— 33 — sos emelkedettséget, mely hangjának sugaraiban minduntalan a menny csillagai körül repdesett? Ki nem imádta volna benne azon szent lelket, mely telve volt a kegyesség és erkölcs üdvözítő érzelmeivel'? De ezek mind csak egyes virágzó ágai voltak azon boldog fának, melynek gyökerei táplálékot nyertek jó, nemes és érzékeny szívéből. II. Kit lelkének hajlamai ideálvilág felé vonzanak, az nem szokta magát feltalálni e földön. Annak fájnak az élet bajai, még örömei is fájnak. A menny boltozatának csillagtáborát hasonlítván a házak ablakainak nyomorult világához, az égi phantasia s a valódi élet közti különbség felett keble mélyen elborul. S az ő szíve annyira el volt telve a malasztos áhítat szent tüzével, hogy kolostori életen kivül máshol nem remélt boldogságot, melyben ő nem nélkülözést, nem kínos önmegtagadást, nem szenvedést látott, hanem valami isteni gyönyörnek folytonos élvezését várta. 0 oly titk olhatlanul s annyira kedvet érze lépni a művészet pályájára, melynek pedig fényes útja a házi boldogság csendes köréből kivezet, hogy mindig egy magas szirtormon vélte magát lebegő szárnyakkal, honnan az ösvény az ég tájékai felé vi sz; a földre vissza egy sem vezet. Egyik vágy, mi érző, mi nemes szívre mutat; másik, mi eleven léleknek, mi ragyogó képzelétnek jele! Azonban oltár eleibe vezette egy boldog férj. És a leány magasztos ábrándjai eltünedeztek. Az ál-áhitatból megmaradt a szívbeli vallásosság, mely az Szemere VI. Q