Szemere Bertalan: Szépirodalmi dolgozatok és szónoklatok : A forradalom előtt és után (1870)
Szépirodalmi dolgozatok. Anyám emlékezete
- 29 — kei közül túl csak én éltem. S elmulasztván tenni kötelességemet, mig azt tehettem volna, most nem függ tőlem azt teljesíthetni. Hiában! a sors ugy akarta, hogy fiad ne is feküdhessék melletted a földben, mint te feküszöl atyád, s mint ez fekszik az ő atyja mellett. Egyetlen vigasztalásom reád emlékezni. S a hü emlékezet az, minek nemes alakod némely vonásait ime átadom, hogy szolgálna emlékköved gyanánt. Hisz az érez s márvány emlék előbb-utóbb ugy is összedől, de az igaz és meleg szó örök, az élők figyelnek rá, a halottak általa fölelevenednek, — mert az ige feltámaszt és üdvözít.
/