Szemere Bertalan: Szépirodalmi dolgozatok és szónoklatok : A forradalom előtt és után (1870)

Szépirodalmi dolgozatok. Terésia emlékezete

So TERESIA EMLÉKEZETE. Óhajtanám illetni kezeimmel csendes sírodat. Óhajtanám keblemhez szorítani a hideg követ, mely álmaidban betakar. Óhajtanám lehajtani fejemet a földre, melyben áldva nyugszol. Sírva óhajtanék borulni főiedbe, mint az ősz, mely az elhervadt virágokra esőjét már későn öntözi. Oh ! de a zarándok messze földön méri kínos útjait, A száműzöttnek nem szabad örömei, még fájdalmai kútfejéhez sem szabad közelíteni. Emlékezetre van szorítva egész létele ! Ott van Eger, a gyönyör völgye, történeti hírű hegyeinek és halmainak közepette, s ott íekszik ő, a szeretett halott, a szentegyház sötét kőalapjai közt. A harangok zengése megindúl fölötte méla lármával. Az áhítatos nép tolakodva gyűl be az isteni hajlékba, imádkozván és énekelvén. Az oltár szentsége előtt leborul a kegyes sokaság. Az arany keresztnek hegye a déli torony tetején mint egy égő láng gyúl ki a nap fényében az ég felé, jeléül annak, hogy Isten e sugárban megjelent a könyörgök között. Ott nyugszik ő, az imádság és ének e honában. 'És én a bánatos emlékezet szárnyain sírjához telepedem le az áhítatoskodók közé. És élem az érzékeny szenvedésnek boldogító és öldöklő pillanatait.