Szemere Bertalan: Szépirodalmi dolgozatok és szónoklatok : A forradalom előtt és után (1870)

Szépirodalmi dolgozatok. Anyám emlékezete

— 28 — legnagyobb kedvvel emlékezett, az a katonai pálya volt, s örömest emlegette, bár minden kérkedés nélkül, a kitüntetéseket, mikben e pályán részesült. A hadjáratokat később is, a lririapokban, mindig lázas kíváncsisággal kisérte, mint a hadseregbeli változásokat is, — a hadi névtárt valóban könyv nélkül tudta. Még sok régi barátai szolgáltak, de azok már a tábornokok sorában is magasan állottanak. Mint minden öreg katona, a királyi háznak ő is igaz s buzgó híve volt, nem hálából, sem nem reményből, hanem szokásból és meggyőződésből. Hiszen a politikában ép ugy, mint a vallásban minden hitet tisztelnünk s becsülnünk kell, erkölcsi értéke mindkettőnek, arra nézve, ki vallja, nem az elv milyenségétől, hanem a meggyőződés összességétől és tisztaságától függ. Mint csendesen élt, ugy csendesen is nralt ki. Eletében nem láttam betegnek, halála előtt is csak rövid ideig feküdt. Végórájában mellette nem lehettem, de meg vagyok győződve, hogy bátran s nyugodt lélekkel nézett a közelgő halál szemébe, mert a ki jól él, az jól is hal. S halála annál könnyebb lehetett, mivel ekkor már nem volt épen sok oka az élethez ragaszkodni, mint viszont nem volt oka a haláltól félnie. S kit, mint őt, belső vád nem kisér oda, miért rettegne az ama hosszú, bár homályos úttól ? S kinek oly egyszerű, gyermeki, állandó hite van, milyen neki volt, miért nem lépne az bizodalommal a sir ajtajának küszöbére ? Most már ő is békén alszik a sírban, még ke véshet gondolva az élet s világ hiúságaival s gondjaival, mint gondolt valaha. Ugyanazon temetőben alszik, melyben atyja; ennek sírköve már rég elporlott s az övé még fel sem emeltetett. Ki emelne azt neki ? Gyerme-