Szemere Bertalan: Szépirodalmi dolgozatok és szónoklatok : A forradalom előtt és után (1870)

Szépirodalmi dolgozatok. Anyám emlékezete

— 25 — szülék, kik gyermekeik nemcsak testi, hanem szellemi életének is alkotói lőnek. Oh ! de sok szülék nem is sejtik, hogy már gyöngekorú gyermekeikben magok körül a legszigorúbb bírákat, a legélesebb szemű kémeket tartják, kiknek figyelmét semmi tettök el nem kerüli, s hogy gyermekeiket ők erre és arra, jóvá vagy roszszá nem az által képezik, a mit nekik mondanak, hanem az által, a mint előttük cselekesznek. A szüléket én mint magvetőket nézem, a gyermekek lelke pedig a bevetendő termékeny földtér ; mely szülék csak jól szólnak és beszélnek, azoknak szavai olyanok, mint az üres magvak, melyek hiában szóratuak el, mivel belölök kevés fog kikelni; de a kik nemesen, jól és szépen cselekesznek, azoknak tettei gyermekeik elméjében bizonyosan megfogamzanak, kizöldülnek és gyümölcsözni fognak. Szó s intés tetté ritkán válik, de tett s példa azzá csaknem mindig. Miket eddigelé felmutaték, képének fényoldalai valának. Es hibái nem voltának ? Mint minden jó képben árnyéknak is kell lenni, kétségkívül benne is voltak némely homályok észrevehetők. 0 is ember volt s ki ember, az gyarló is. De nem minden hiba olyan, melyről a világnak számolnunk kellene, megrovás alá csak az esik, mely másoknak ártalmas, s ő az övéivel másoknak nem ártott. Mint a gonosz gondolat, mely lelkünkben benmarad s tetté nem válik, még nem bűn, legalább nem olyan, mely büntetést érdemelne ; ugy nem érdemli a hiba s gyöngeség, melyért nem felebarátaink lakolnak, hanem mi magunk szenvedünk, hogy az közszemlélésre kiállíttassák. S az övéi ilyen természetűek voltak. Következményeit ő maga hordozta, és még legfölebb gyermekei ; de ép azért, a mint a mi jogunk volna azokról szólani, ugy a mi jogunk róluk hallgatni is, s édes köteles-