Szemere Bertalan: Szépirodalmi dolgozatok és szónoklatok : A forradalom előtt és után (1870)

Szépirodalmi dolgozatok. Anyám emlékezete

— 20 — telte az egész környék, mint a hangot a viszhang ismétli, midőn azt hegy begynek, völgy völgynek adja át. Nem mondom, hogy e tulajdon nem volt egyik oka nimbusának a nép előtt, de őt a nép különben is már ő magáért szerette. 0 nem volt democrata, hanem humánus, és ez volt, nem mivel igy tanulta, hanem mivel igy erezett. Emberszeretete nem volt leereszkedés, adakozása nem volt pártfogás, jósága nem volt nagylelkűség Mindenhez, mi körében élt, szives, jó, nemes volt; ép ugy kivánta, hogy barmai jól tápl áltassanak és kellőleg pihentessenek, mint örült, ha cselédei jól éltek és gyarapodtak. Mindenkin tettleg segített, ha tehette ; jó tanácsát senkitől sem vonta meg. Mint régi katona rendre s pontosságra sokat tartott, ezért ő nem tartózkodott a kihágót megbüntetni, de fenyítéseiben nem volt barag, sem üldözés, sem boszu, mi a büntető ellen a szenvedőt fel szokta ingerelni. Jól tudták, érezték és belátták a lakosok mind ezt, s azon bizodalom és tisztelet, melylyel iránta viseltettek, leírhatatlan; de viszont ő is bizott bennök és bár őröket nem tartott, sem tolvajtól, sem rablótól, sem gyujtogatótól soha nem kellett félnie. A gazda birtokának kétféle őre van, kiki azt választhatja, a melyik tetszik. Ki magának ellenségeket szerez, az fogadjon fegyveres éji őrt s tartson ugató ebeket; de ki igazságos, méltányos, emberszerető, annak nyitott kapuja előtt egy szellemi őr áll örökké, neve : hála s jóakarat. Már gyermekkoromban feltűnt nekem, de másoknak is, azon különbség, melylyel a nép róla és más földesurakról szólt. Ugyanazon helységben több nemes családok voltak birtokosok: egy gróf, egy báró s egy excellentiás, ki az ország zászlósai között ült, s mind ezeket a nép, midőn egymás közt beszélt, vagy csak kereszt- vagy épen guny-