Szemere Bertalan: Szépirodalmi dolgozatok és szónoklatok : A forradalom előtt és után (1870)

Szépirodalmi dolgozatok. Anyám emlékezete

— 16 — kőzik. Ez azon szellem, mi nálunk a szüreti ünnepet átlengi, s mely azt nép és gyermekek előtt, kikben az ösztönszerű bőkezűség romlatlanul él, oly becsessé, kedvessé és kívánatossá teszi. Az nekünk gyermekeknek epedve óhajtott időszak volt. Először, mi síkságon lakván, örültünk hegyek közé mehetni, s ott, őzek módjára leszállni a völgyekbe, felszökelni az ormokra; aztán ott a szabadban, mint az isten madarainak, mindent szabad volt tennünk ; a szőlőt sem tányéron kimérve adták élőnkbe, a harmatos gerezdekből azt, s annyit evénk, a melyik s a mennyi tetszett: rakétát is eresztgetheténk, kulcs-puskákból is lődözheténk, szóval meheténk, jöheténk, kiáltozhatánk, mint a madárka, mely megunt kalitkájából a zöld erdőbe kiszabadult. És a mi nekünk testvéreknek főképen tetszett, az vala, hogy ilyenkor egy ékes katonasátor alatt lakánk, mely egykor anyánk testvéréé volt, ki mint kapitány s Mária Terézia rendének vitéze, Aspernnél ifjan esett el. E sátra felvonása a geszti hegyen minden évben egy-egy esemény volt az egész vidék lakóira nézve Az élő nemzedék háborút is alig látott, hadi sátort épen nem. E sátor, melyet három tarka faoszlop tartott fen, köröskörül rövidebb s hosszabb kötelek által feszíttetvén ki, belől virágos függönyökkel elválasztott két szobát képezett, kivül pedig egészen fehér volt, mint egy friss hótól beborított kunyhó ; csak teteje, szegélye s az egészet átmetsző csikók valának világos kékek. De a mi diszét az egésznek megadta, az volt azon aranyos két gömb, mely tetejének két végén, mint két arany alma állt s a hegyen a napban messze szét ragyogott • Rendesen e sátor előtt rakatott meg esténkint a roppant tűz, mely körül a cselédek s munkások össze-