Szemere Bertalan: Szépirodalmi dolgozatok és szónoklatok : A forradalom előtt és után (1870)

Szépirodalmi dolgozatok. Anyám emlékezete

kellemes mezei lakban a boldog családot, a pompás szinü virágban a jo illatot, a piros gyümölcsben a jó ízt, — bár gyakran hiában, — ott Képzeljük. Es ez eszembe juttat iíju korából egy-két vonást. Mint későbbén, ő is a sárospataki anyaiskolában tanult, mely mint egy szorgalmas méhköpü a virágkertben áll, ugy álla egykor a rRákóczyak" fejdelmi udvarában, s itt tanulván ő, történek, hogy három jó barátja, talán bőven áldozván a Hegyalja aranyszínű borából, a szomszéd Sátoralja-Ujhely városába ment, s ott a hajdan annyira divatos toborzónál katonának felcsapott. 0 sajnálván tőlük megválni, mert csak az ifjú a hü barát, kére a kapitányt, ki a rég1' s hozzá rokon Bernáth családból volt, fogadná őt is be, ki neki azt feleié : „Öcsém, az nem lehet, hiszen alig vagy lő éves és a mértéket sem ütöd meg." Igaz, válaszolá apám, de mind a háromnál erősebb vagyok, s az embert nem rőffel, mint a fonalat, de erő után mérik. Jól van, mondá a kapitány, beveszlek, de csak azon föltétel alatt, ha mind a hárommal megbirkózol és mind legyőzöd." Es ugy történt. így lőn ő katonává, s mint úrfi- (cadet) tizedes a toborzásnál maradván, modora, táncza, beszéde, bánásmódjának csábja által csodákat tőn, ugy, hogy a földbirtokosok panaszai miatt a kapitány zavarba jött, mivel Szabolcsban a kaszások, aratók, cselédek örege s ifja nála seregestül felcsapott, s Tokaj vidékén a szüvetelők csoportosan hagyták el a hegyet, vigan hangoztatván e jellemző dalt : A Szemére szeme, szája, Többet er, mint Tokaj tája. mely dalt később, — 1809-ben, — midőn ő a borsodi fölkelt nemes seregnek főparancsnokává lőn, a nemes