Szemere Bertalan: Szépirodalmi dolgozatok és szónoklatok : A forradalom előtt és után (1870)
Szépirodalmi dolgozatok. Anyám emlékezete
— 8 — sereg újra fölelevenített, az uj tábor helyére alkalmazva azt e módosítással: A Szemere szeme, szája Többet ér, mint Eger tája. Az ö nevének e jó emlékezete volt első alapja azon népszerűségnek, mire én később, 35 év múlva a megyében szert tevék; ő miatta szeretek, mielőtt magamnak érdemeim voltak volna. Mert nemcsak az igaz, mit az irás mond, hogy az atyáknak bűnei meglátogattatnak a fiakban harmad és negyedíziglen, hanem annak ellenkezője is, tudniillik az atyáknak érdemei a fiakban megjutalmaztatnak. És ez a gyermekeknek valódi s legtartósb öröksége, mert ezt sem a láng meg nem emészti, sem az árviz el nem hordja, sem a tolvaj el nem orozhatja soha. De ha külsejének szépsége megnyerőleg hatott rám, elmebeli kellemeinek s erkölcsi tulajdonainak fensége által még inkább meghóditott. Nem mintha neki szokása lett volna feddeni, tanítgatni, s magyarázgatni mi jó s mi rosz, sőt e tekintetben szófösvény volt; de mindig igazat mondott, mindig nemesen cselekedett, mindig becsületesnek mutatkozott: ez volt a gyakorlati leczke, mit ő nekem adott, s bár később, koromban haladván, gyöngeségeket benne is vettem észre, soha nem tapasztaltam, hogy azokat önmagában vagy mentette, vagy szépítgette, avagy másokban jobban megróvta volna ; szavai és tettei még e sikamlós téren sem ellenkeztek egymással. Pedig isten s a lelkiismeret után, a gyermek legcsalhatlanabb s legélesb szemű birája a szülék tanainak és cselekedeteinek. Bár a gyermekész még keveset okoskodik, de az ösztön biztosságával itél némely dolgokban, s ezek közé tartozik a szülék erkölcsi értékének megbirálása, a kik