Szemere Bertalan: Szépirodalmi dolgozatok és szónoklatok : A forradalom előtt és után (1870)

Szépirodalmi dolgozatok. Anyám emlékezete

JQ A gyermeki lágy elmébe rendesen az anyák képe s jelleme szokott először benyomódni. Nálam nem ez volt az eset. Ámbár egy szerető, ápoló, gondos anyával álda meg az ég, gyermekkorom ideálja apám lön, mind szép külseje, mind nemes tulajdonai miatt. 0 nem volt magas, de kicsinynek sem mondható; kövér sem volt, de izmos, és testének egyes részei egymáshoz a legszebb idomzatban állottak. Melle domború volt, mint egy paizs, s hozzá illő a csengő hang, melyet az adott. Kép- s fejalaka tökéletes, mint egy imperatoré, haja fekete, mint holló szárnya, íinom, mint selyem, dús, mint lomb; homloka magas, széles és szabályos, mint bármely görög szoboré ; gazdag szemöldje alatt két éles, de. egyszersmind mosolygó szem, mint két sötét bogár fénylett; orra a legszebb sasorr volt, mit életemben emberi arczon láttam; bajusza erős és csavarodott, mint azt a magyar ősképek legszebbjein látni; álla gyönyörű, szája kicsiny és édes, melyből beszéd és szó csörögve folyt mint az erdei patak* s édesen mint a színméz. Ugy de szép külső, kecses mozdulatok, nemes magatartás, erőt lehellő termet, csengő hang, édes beszédfo'yam, mind ez elég arra, hogy a gyermek (s meg a nép, ez örökös, e nagy gyermek) általa megigéztessék, mely ott, hol a külszépet maga előtt látja, a belső jót és jelest is ott képzeli, mint általában egy tiszta, ékes,