Szemere Bertalan: Szépirodalmi dolgozatok és szónoklatok : A forradalom előtt és után (1870)

Szépirodalmi dolgozatok. Irénke emlékezete

— 102 — másai, érzem e pillanatban is ; mi más nagyobb és sokfélébb viszontagságokat éltem át, s ha rájok emlékezni akarok, fáradságomba kerül a mult fátyolának redőiből őket kibontanom: de gyermekkori világom képe mindig előttem van, mindig jelen, s nemcsak látom azt, de njra élem és érzem. Jól esik továbbá meglátogatnom iskoláimat, melyekben tanultam, kivált Patakot, mely kolostorszerü tanodájával közel áll a Rákóczyak emlékezetekben gazdag ősvárához, a romairól lengő szellő az ifjúságot mintegy intvén, mit vár tolok a haza Keletre van a szőke Bodrog, mögötte terül a végetlen alföld, mint egy zöld oczeán, északra Ujhely kéklő hegysátorai őseink beköltözésére emlékeztetnek, nyugotra sötét erdőkkel borított hegyláncz nyúlik a legtündéribb napnyugvással, mit valaha láttam, délre Tokaj híres hegye mint egy pyramis büszkén emelkedik égnek. Mi bájos vidék s mi nagy emlékezetek ! Valahányszor ezt elhagytam, szünnapokra menve, mindig búsultam, s lelkem örömében repdesett, valahányszor visszatértem belé, és keservesen sírtam, midőn végkép el kellé hagynom, és nem előérzet nélkül sírtam, mivel soha később oly megelégedett, oly boldog nem voltam. Hiszen csendes tanulmányaimban itt ismerkedtem meg az ó és újkor legnagyobb szellemeivel, itt kezdtem felfogni minden csodálatosságaival a világot, itt tanultam meg imádni s szolgálni az emberiséget, itt gyuladtam szerelmére a szabadságnak, itt szegődtem papjává a hazának mint oltárnak, s elmém mind ezekkel foglalkozván magányos, szűk és szegény kamarámban, mit egy ablak világíta meg, istenek társaságában érzém magamat. S ha magában nem volt volna szép életem s bájteljes a vidék, megnépesítém erdőit, ligeteit, hal-