Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 83 — tetni, — Mimi is veszi magát, Gizel köhögése kevésbé kinos. Néhány látogatónk is volt. Bésánék, egy agglegény és aggleány, Dina régi jó barátai, kik Párisban akarják a legközelebbi éveket eltölteni, de eló'bb még Angliába, innen Olaszországba mennek. Bulyovszkyné, ki most Pesten a legjelesb szinésznőnek tartatik, ő egyszersmind ir is, — férje 1848-ban nálam fogalmazó volt. Batizfalvy orvos, ki Székely Józseftől, hajdani patvaristámtól levelet hozott, s egy regényét, Liliputi Tóbiást. Itt van két magyar festő is, kik Coignet-nál tanulmányoznak, egyik Madarász, eszes fiu, nagy hajlama van a kritikára, mi rosz jel művészben, mert ritka dolog, hogy nagy kritikus nagy művész is legyen, — másik Klimkovics, ez már idősb, ő otthon sok arczképet festett^ szorgalmas ember, de nem teremtő ész, s alig hiszem, hogy valaha kitűnőt alkothasson. Jámbor és rendkívül becsületes ember, de korlátolt tehetség. Később jött Vukovics, s vele neje, leánya, fia, kiket ő 4—5 év óta nem látott. Leánya igen szép leány, valóságos szerb typus, sugár, fekete, piros, még gyönge, s leng mint nád a szélben. Fia 7—-8 éves, furcsa kis gyermek, csaknem mindig nálunk volt, nem szeretett lótni-futni a városban. Az egész család sokszor volt nálunk, ebéden s este, közel fogadván én szállást nekik. De Vukovicsné nem mulatságos asszony, egész nap heverészni szeret, otthonról mit sem tud mondani, miután Csehországban leány testvérénél él, s inkább hallgatni szeret mint társalogni. Marcsa, leánya, még igen fiatal, minden esetre korán érőnek eszét nem lehet mondani, -— de bizony szép alak; jó rá nézni. Maga Vukovics igen öregszik lelkileg. Este 8—9-kor már papucsot ölt, mihamar szunnyadozik, kivált ha nincs idegen, reggel