Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 84 — korán kél, pedánt mint egy agg katona, nehézkes mint vén asszony, mint diplomata latolgatja, mit mondhat mit nem, s ha már e miatt is nehéz vele társalogni, hozzá járul, hogy lelkét a száműzés igen leverte, s eszméi, nézetei tetemesen megváltoztak. A multat ő most egész más szemüvegen nézi. Meglátszik rajta, hogy Londonban él, és a Timest olvassa naponként. Hol a süker hiányzott, ő ott hibát keres, különbségeket tesz, mik helytelenek, az 1847/8-ki diaetát kárhoztat] april 14-iki (1849) trónvesztést helyesli, szabadságot pártol democratiát nem, a régi Magyarországot szereti mert históriai, az ujat nem, mely élő nemzetiségeken fogna kelni. O nem kér amnestiát, mert gyávaságnak tartja, de Gorovét, mivel barátja, nem kárhoztatja, hanem másokat igen, kik nem barátjai. Azt nézi mit ki, nem azt, ki mit tesz? Én utazásomat Írogatom, s benne sebesen haladok. Azon munkámban, melyet 1850-ben irtam, s németre is fordíttattam, sok van mit itt most felhasználhatok, nem adván ki e munkát, bár szép ajánlatot tőn egy berlini könyváros. October, E két hóban irtam S. Pataki növendékek czim alatt, az 1848-ki forradalomból egyes epizódokat, költői énekekben, nagyobb része élt s Patakon tanult ifjak tetteire vonatkozik. Az összes munkácska I—XXIV számot tartalmaz. I. Ifjak. II. Szabadság. III. Kibékülés. IV. Zavar. V. Kisértet. VI. Harcz. VII. Ákos. VIII. Gyula. IX. Pál. X. Vasvári. XI. Kálmán. XII. Czikó. XIII. Zoltán. XIV. Ödön. XV. Bertalan. XVI. Lajos. XVII. Péter