Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 80 — Az amnestiát is helytelenité és oda ment Andrássyhoz, s azt mondá neki: tőle várják, hogy Széchenyi István helyét elfoglalja stb. Baráti készségemet is igy kö­szönte meg, nem tudott szavakat lelni érzéseit kifejezni, — megvallom, igen szives örömmel fogadtam; — és ké­sőbb jővén mások ide, részint otthonnal, részint emigrán­sok, kikkel én nem találkozom, — ö csaknem kimaradt tőlünk, s elutazván minden búcsú nélkül, egy uj sebbel többet hagyott szivemben. Majd négy hétig volt itt, többnyire szobában ülve, semmit nem látva, hanem beszélgetve magyarokkal, pipa­füst közt, táblabiró módra. Néhány verset irék: „Magyar vagyok, magyar mágnás", két arczkép, egyik egy hazafi-, másik egy fajult mágnásé. Arany Jánoshoz: „Szomorú a vándor száműzött élete", feleletül arra, melyet E(gressi) G(ábor)hoz inté­zett, ki amnestiával Viddinből visszatérvén, piszkos Íra­tott nyomatott az emigratio ellen. Elküldtem Aranynak, de választ még nem kaptam. Huszárdal: „Huszár voltam, édes hazám huszára." Egy mást: „Szellős tetó'n áll Világos." „Száműzött emlékei", mely igy kezdődik: „Mint gyermeket tettek mik boldoggá hajdan." Augustus. Dina, Mimi, Gizel, s velők Mari és a dajka a mult hó végén Creuznachba mentek. De mihamar rosz hirt hallék róluk. T. i. egy kis olasz leánytól Mimi elkapta a szamárhurutot, tőle elkapta Gizel, s Dina a nélkül is roszul lévén, a nyugtalanság és álmatlanság gyöngeségét

Next

/
Thumbnails
Contents