Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 58 — tria kétes politikája elkeserítette a feleket, de nyugot megbocsátott neki, Russzia nem. Most látja be, mi szörnyű hibát követett el 1849-ben, Ausztriát segítvén és nem minket. A két udvar gyűlöli egymást, Ausztria retteg, Russzia boszut liheg. Ennek közlönyei minden alkalmat felhasználnak Ausztria ellen felszólalni, s méltán lakolnak az oroszok, ők 1849-ben nemzeti politikájok ellen vétkeztek. Miklós volt a fó'bűnös, életével lakolt, s a nemzetet csak egy engesztelheti ki: Ausztria bukása. De ez nem egy év műve, s az orosz számító politikus lassan vonja a hurkot, melylyel ellenét meg fogja fojtani. Várjunk türelemmel. En e gyűlölségtó'l reménylek, semmi mástól. S talán Napóleon sem felejtette el, hogy nagybátyját Ausztria árulta el, és hogy az ő házasságát Ausztria gátolá meg a Wasa-leánynyal. Napóleon a macchiavellek törzsökéből való. Meglehet azokat, kik I. Napóleont megalázák, sorban meg fogja alázni. Kezdte Russzián, az alkalom azt jelölte ki elsőben, folytatja Ausztrián mint leggyöngébben és végzi Anglián, ha lehet, mivel ez a legerősebb, ez a legutolsó. Ehhez nem elég szárazföldi erő, ehhez marina kell, s látjuk mi feszitett erővel öregbiti hajóhadát . . . Meglehet tervét nem hajthatja végre, a franczia trón oly ingadozó, támad és sülyed mint egy szinpadi sülyedék . . . írtam néhány mesét: Az ur és bölcs. — A kőszál és rét. — A két ut és az ifjú. — A vak és a sánta. Volt: 152, és 4 r= 156. Ezen kivül írtam két satyrát, egyik: „Az ifjú herczeg és ősz titkára", kezdődik e soron : „Hon szélén nyugotra fekszik Fraknó vára stb.", összesen 180 sor. Másik: „Boldog Magyarország", kezdődik e soron: