Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

„Akárki mit mondjon, szép e világ stb.", összesen 304 sor. Mindkettőt hamar irtam, azt jan. 5., 6., 7-én, ezt jan. 9. 10-én. Alkalmasint még csiszolni, egyengetni kell a szavakon, az eszmén nem. Aligha sok ilyent nem irok, — bár azt sem tudom, jó uton járok-e, soha nem olvastam satyrákat, a classicusokat épen nem ismerem. Február. A tél elég jól foly, mivel Dina mindig egészséges, s terhessége, kivévén néhány dagadt ért, mi fájdalmas, könnyebb, mint máskor, semmi roszulléttel nem jár, és különbözvén azoktól, ő fiút reményi. Én óhajtanék fiút, de jobb nem reményleni, mint aztán csalatkozni. Mind magunknál fogadunk, mind pár helyre estélyekre eljárunk, s ez Dinának némi örömet okoz. Ki sokat szenvedett s nélkülözött, kevéssel megelégszik. Az amerikai pör sok bajt okoz, két ítéletre volna szükségem, — egyiket Zangiacomi kiadatta, a másikban a kereskedelmi törvényszék ellenünk itélt, bár mindent ígértek, az ügy is tiszta, az Ítélet a világos igazság ellenére ellenünk szól! A kereskedelmi törvényszékek ilyes bakokról híresek itt, — ki ró'ffel jól mért, nem ért az igazság mérlegével bánni. Itt is főhibás az ügyvéd, kit V. Lefranc ajánlott, ez egy ifjú, de a leghidegebb vérű legény, kinek mindent mondhatsz, csak fizesd. E hitvány ítéletért is jól megrántott . . . E télen ismerkedém három Golescoval, Oláhországból, 1848 óta ők is emigránsok, s bár ők nem a török, de a muszka ellen dolgoztak, engedelmet a hazatérésre eddigelé nem nyertek. Sajátságos helyzet. A legifjabb nekem legjobban tetszett (gondolom Alexandre a neve,