Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 41 — gátja fel. A jó és gyönge anya, és Dina mindkettő, vádol, de ki is ment. Azonban többször ismételvén Dina ugyan a panaszt, én megírtam, ha egy gyermeknek hárman nem tudnak parancsolni, akkor nincs joguk panaszkodni, — minden esetre Miminek én sem nem irok, sem nem köszöntöm őt. Ez üzenetet Miminek fel olvasván, elfakadt sirva, s azt irja Dina, ez legjobban hatott rá. Mimi pedig elég jó gyermek. Olyan mint a jó ló, jó lovagnak engedelmeskedik, rosznak nem. Tőlem fél is, de szeret is bizalmasan, s e két móddal azt teszem vele a mit akarok. Akaratos lévén, ennek ellenébe parancsot teszek, s a mit követelésének nem adok meg, megadom azt óhajtásának, mig az hizelgéssé nem fajul. Ezt jobban utálom a makacsságnál. Mimiben két ellenkező tulajdon van; fejes, szilárd — mint én, és csapdi, magát kedveitető — mint anyja; hol az, hol emez. Mint ilyen haragot nem tart, egy perczben megpirongattatván sir, másban nevet és játszik; mint olyan neheztelésre hajlandó, skedvteléseit, élvezeteit is feláldozza annak. Jelleme egy elég szerencsés vegyülék; a mi hibánk lesz, ha belőle valami jelest nem állitunk elé. Hetenként irok Creuznachba levelet s kapok is onnan, — a ház rendezése is sok időt elvesz, — napközben újságokat megyek olvasni, — kün ebédelek, — este 772—12-ig, sőt 1—2 óráig olvasom a magyar történetírókat, reggel 9—2-ig, azokat vagy egyebet, s ekkor kimegyek — dolgaimat végezni s látogatni és lapokat olvasni. E hóban is irtam néhány mesét. Ha egyet irok, aztán irok többet is, ömlik mint a meghajtott korsóból a viz, aztán hónapokon nem is gondolok rájok. A czigány és rajkója. A köd s a bérczorom. A méh és fia. Istók és Kata nénje. A patak és partja I. II. A kan-