Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 42 — cza és csikaja. (Ezt septemb.) A sátán és a paraszt. Volt 144, uj 7, van 151. Irék más apró verseket, kettőt ide irok, egyik a koronára vonatkozik, népdal alakban annak igaz történetét adja: Dal a koronáról. Eles fogú a borona Rá akadt a szent korona, Pedig oly jól volt elásva Duna partján, Orsovába'. Békén nyugodt hűvös földben, Kis ligetben, sötét zöldben, A vén Duna folyt alatta, Zúgásával altatgatta. „Aludj", aludj gyermekem még, Nyomunkba jár az ellenség, Aludj , nincs itt a várt idő. Mély ágyadból búnod elő." Aludt is; — de nem alhata Bezzeg Kossuth ur miatta, Nem tudván az hova jutott: Hogy 6 török földre futott. Batthyány mondá Kutajábau, Neki, az elrejtve hol van, Jó czélból, de kár, hogy tette, Kossuth gőgjét ismerhette. Kossuth szive tüstént égett Birni a szent ékességet, Mit vétkesen, mi több, gyáván Hagyott hátra, maga futván.