Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 303 — irodalom nem mutathat fel e részben mitsem. Sőt ez főleg a nemzetiségi nehéz kérdéssel foglalkozván, tárgyismeret nélkül, több irók, a legellenkezőbb elvek képviselői , egyhangúlag ellenünk ítéltek. így a szabadelvű Róbert Cyprien, a doctrinair Desprez, a diplomata Bourgoing, a republikánus Lamartine, mind azt mondák, mikép mi elnyomók a többi fajokat, mikép mi csak annyiban tartók tiszteletben a nemzetiségi nagy elvet, mennyiben az nekünk kedvezett, szóval, mi mint hóditók a történeti jogot a nemzetiségi jog fölébe helyezők. Elleneink által terjesztett e hamis és gyűlöletes vád, mint sötét fonal nyúlván végig szabadságharezunk fényes történetén, ez nekünk az európai közvéleményben sokat ártott. En egyik feladásomnak tekintém, e vádat megezáfolni, a tényállapotot kimutatni, s egy európai hiru státusférfiunak felhívására irék egy értekezést is, melyet rövid kivonatban ime közlök önnel. Mit én itt külföldön apologiaképen írtam, az szolgáljon önnek, mint lelkiismeretes státusférfiunak e kérdésben gondolkodás tárgyául. A vádnak hamis voltát két uton bizonyíthatnám be. Először, hivatkozva a történetre, kijelelvén az egyes tényeket, melyek a magyar elem természetes, békés, folytonos haladását századokon keresztül felmutatják, a nélkül, hogy ez gátolta volna a többi nemzetiségek fejlődését. Másodszor, bebizonyíthatnám azt theoretice, előadván, hogy már alkotmányunk szelleme s természete minden ilyen elnyomást lehetlenné tesz. Választom ez utóbbi modort, mert az rövidebb és mint bizonyítás nem kevésbé teljes. Hazánk mint keresztény állodalom alapításánál látjuk előttünk felemelkedni Szent István felséges alakját, mint Magyarország első királyáét, ki nemcsak apos-