Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

- 302 — írtam ezeket, a nemzetiség oly fontos kérdéséről, nyilt levél alakjában, intézve azt a kőrösmegyei főispánhoz. Megjelent a Pesti Hirnök febr. 17. és 19-ki számaiban. Ide mellékelem egész terjedelmében. Nemzetiség és magyar alkotmány. Nyilt levél Farkas-Vukotinovics, körösi főispán úrhoz. I. Páris, febr. 4. Hazafiúi örömmel olvasám a „Wanderer"-ben önnek utolsó levelét, mert az valódi testvéri indulatot leheli. En soha nem kétkedém a horvátok baráti érzelmén, még 1848-ban sem; mindig hittem: a szabadságát visszanyert horvát nem nyilatkozik máskép, mint ön nyilatkozott. Mik a horvátok kivánatai? még nem tudom, vágyom azokat ismerni. Ha azt hiszik, mikép nemzetiségüknek még uj biztosítékokra van szüksége, jól teszik, ha felszólalnak,' a magyar, mely a magáéra mindig oly féltékeny, égbekiáltó következetlenség nélkül jogos igényeket meg nem tagadhat. Mint volt gazdag szenvedésben az 1848-diki forradalom, bár lenne az tanúságban is. Következményei közt egyik legfontosb volt az, hogy Európa figyelme egyszerre felénk fordult, melyre nézve már egy távol mythosz, egy történeti ódonság, egy ethnograpbiai probléma kezdénk lenni. Azóta rólunk, harczunkról, alkotmányunkról angol és német nyelven több munka jelent meg; ha egy sem tökéletes, de érdekes több; csak a franczia