Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 21 — kunkat, ez az ő hitelét nevelte, s igy nagy bankárokkal jött viszonyba. 0 szedette be itteni kamatunkat is, szinte pontosan. E szerint bizodalmam benne lehetett. Később rávett egypár gyapot-vállalatban részt vennem. Adtam neki 15—20,000 frankot. Igaz, haszon nem volt benne, sőt kár, de hiszen minden vállalat senkinek se slikerülhet. Utóbb ő börze-operatiót tevén, mondá 10,000 frankot nyert. Oda is bevont lassankint. Kezdetben 1000 frank hasznom volt, — de utóbb nagy veszteség, ezerekre ment. O tevén a munkálatot szabadon, — mivel én e tárgygyal nem foglalkoztam soha, — mondám, mikép megvárom, hogy a mit elvesztett nyerje is vissza. De az nem ment. Uj gyapot- és lisztoperatiót javaslott, — mert az egyedül biztos, és az az ő tere, ő ott van hon, rá álltam, és mind ebből uj veszteség állt elő. így egyeztem meg abba, hogy némely franczia actiákra előlegezést vegyen fel, kész pénzt a vállalatokra nem adhatván, s a fátum ugy akarta, hogy egyik vállalat a másikat vonván maga után, nem huzhatám magam vissza a mikor kívántam magam visszahúzni, ő miatta nem, — biztatott is mindig uj eredménynyel, — s a mit csak most tudok, hazugságot hazugsággal fedezvén, s hamis tényekkel ámitván, a helyett, hogy a veszedelem perczében legalább engemet mentett volna meg, épen engem áldozott fel a nélkül, hogy magát megmenthette volna. Franczia actiáinkat fizetésbe adta oda, — az amerikait eladta vagy elvitte, hirem és tudtom nélkül, — teljhatalmainkkal visszaélt, — de mind ez csak most sült ki. Mind amellett, hogy később ő családi nevezetesb Örömeinkben s búnkban részt vett, hogy Irént szerette, hogy halálakor ott volt, temetését ő rendezte, hogy e