Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 19 — pot-operatiót, — ő azt ismeri, az csalhatatlan, — de én a gyapot-operatiót épen nem ismertem, ö tőle meg féltem, és igy tanácsát nem követtem e részben. Amerikai részvényeket vettem. Ugyan azon évben Dina kijővén, ekkor én őt még ritkábban láttam, 2—3 hóban egyszer. Csak ha szüksége volt, jött el hozzám. Azonban ugy látszik, mióta öltözködhetett, ismeretségeket csinált, s néha-néha oda veté, hogy gyapot-vásárlásokra több megbizásokat kapott. 1851-ben szállást változtatott, végén egy segédet is fogadott, s látszott mind rajta, mind körülményein, hogy dolgai jóra fordultak. Időközben egy röpiratot adott ki: La nationalité Magyaré, és egy könyvet: „La Hongrie" képekkel. E munkássága jobban megnyert engem neki, s kezdtem vele találkozni többször, annyival inkább, mivel az emigránsok közül sokan épen e munkássága miatt irigységből, méltatlanul bántak vele. Azonban a viszonyom vele udvarias ugyan de nem benső volt, még 1852-ben is, hanem sokkal gyakoribb lett ekkor, történvén , hogy Dinának lebetegedése után Bellevuebe falura kellett mennie, s ott szállást talált és azt szíves volt nekünk átengedni. De ez alkalmat adott többször kirándulnia hozzánk, jött mint látogató, mint tudakozódó, mint szolgálatát ajánló, — ebédre megmarasztgattuk, máskorra meghívtuk, vagy kijött egyéb magyar ismerőseinkkel, igy történt, hogy apródonkint sokszor eljárt hozzánk, s ha nem szerethettük is soha, de oly végtelen ragaszkodást kezdett nyilvánítani családunkhoz, mi a szívbe magát, mely mindig önző, hiu, behízelegte. 1853-ban pedig anyját és kis húgait várván ki, történetesen velünk egy házban fogadott szállást, falusit, 2*