Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 18 — mint tudja ő magát igazolni, mint dolgozott 1848/9-ben, Párisban röpiratokat nyomatván a maga költségén, e miatt ruháit adván zálogba, mint irta meg Magyarországnak történetét, melynek első kötete kész. . . . stb. A száműzetés első idejében érzékenyebb a sziv, oly elszigetelve látjuk magunkat, aztán a megjavulást senkitől nem kell elzárni, ki hibázott az még érdemeket is szerezhet, . . . s végre rá álltam, hogy elfogadjam. Eljött alázatosan mint egy hibás és egy szegény, s másnap hoszu levélben pénzt kért, teljesen a nélkül lévén, s ruháit télre nem tudván kiváltani, miket, mondá, a röpiratok kinyomatása miatt zálogosita el. . . . Alig volt 3000—4000 frankom, Dinával semmi összeköttetésben, lebetegedendő volt, s ha meghalna? minden nélkül fogtam volna maradni; egy nyers levelet irtam neki, melyben csodálkozásomat fejezém ki, hogy egy menekvőtől kölcsön kér, — de a néhány száz frankot elküldtem. A tett jó volt, a modor őszinte, de nyers, sokszor történik ez velem, ezért aratok köszönetet ritkán. ... Mi hamar láttam őt kiváltott ruháiban csinosan sétálni a boulevardokon, kávéházak előtt ülni, . . . szinte haragvám, ha t. i. a pénzt, mit én nélkülözök, ilyenre fordítja. Maga mondá, hogy néha naponként 4 sousból él, s öltözete épen nincs. . . . Ezután én őt ritkán láttam, néha ő jött hozzám valami felvilágosítást a magyar ügyben kérni, néha én kölcsönöztem tőle egy könyvet, vagy reggelire hivtam meg. Hanem 1850. júniusban, Dina pénzt küldvén nekem ki (még lebetegedése előtt intézkedvén, nemesen), mintegy 70,000 fr., s én a pénzügyet, sem az itteni kereskedelmi viszonyokat nem ismervén, hozzá fordultam az iránt, hogyan s mibe kellene azon összeget fektetni. 0 jött ment, tanácsolt, — sőt javaslá, kezdenék gya-