Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 14 — tott, — mint egy actia sem, ezt már rég eladogatta, az amerikait elvitte . . . Es e hallatlan sátáni fogás nem tett őrültté! — Reményleni a végpontig, bizni, és ily szemtelenül, ördögileg megcsalatni . . . Annyira szégyenítem becsületességemet, jámborságomat, hogy ez óvott meg a legrettenetesebbb csüggedéstől s fájdalomtól . . . Még az este ültem vasútra és mentem Londonba. Oda értem 27-én reggel, még mindig feldúlt kebellel s álmélkodva a rendkívüli gazságon ... A jó Mayer ott már minden lépéseket megtett, s velem újra mindenüvé elfáradozott. Voltunk a rendőrségnél, . . egy ügyvédnél, . . a börzére kifüggesztők a tiltakozó intvényt, . . a Timesba óvást igtattunk, az amerikai consult meglátogattuk, . . . másnap egyes bankárokhoz mentünk, . . szóval tettünk, irtunk, tanácskoztunk, de e város egy birodalom, egy világ, oly rövid az idő itt kinek baja és dolga van . . . 29-én Liverpoolba mentem, honnan márcz. l-jén New-Yorkba hajó induland. Hát ha elkésett, hát ha holnap fog hajóra lépni? Már előre irt Vukovics oda a két Szabónak (Imre és István), kik e vidéken tartózkodnak, s a kutató rendőrség oda jöttünkre már értesitve volt. Megjártam a gőzösök hivatalait, értekeztem a rendőrséggel, . . és egész éjjel gyötrött a gaznak képe mint egy alpnyomás mellemen. Mit csinálok vele ha meglátom? Mit fog ő csinálni? Mikép bánjak vele? Hideg véremet birandom-e megőrzeni? Avagy a gyáva dühös fog lenni, és én is szenvedélyes? Elgyult ilyenkor egész testem, s magamban ohajtám olykor, inkább ne találnám, ment volna legyen el. Czélom volt a netalán nála lévő actiákat elvenni, s ereszteni szabadon a szörnyeteget. . . . Másnap láttam megtelni a hajót, sokan jöttek, de ő nem jelent meg. A rendőrség azt hiszi, a mult