Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 13 — a Comp. Maritimért eső pénzt Boldin még január elején felvette (22—23,000 franc), emez hogy 110 Septémesi actiát neki fizetésben adott (27,500 fr.), ezelőtt mintegy 10 nappal, — az amerikai 50 Statebank actiákat amattól átvette e napokban (28,000 fr.) és elvitte. Utolsó levele, mit Amerikából 19-én kapott, arról értesit, hogy a 30 Statebank actiák el fognak adatni (ezt én rendeltem) s a pénz meg fog küldetni (16,500 fr.). Es a pensylvaniai 3000 dolláros obligatio hol van? Mentem a rendőrséghez, de csak 25-én, nem látván át előbb helyzetemet, s az telegraphiroztatott minden franczia kikötőbe, nekem pedig ajánlványt ada az angol policziához, elhatározván, hogy Londonba menendek, — bár oda tüstént irtam. Azonban hallván, hogy vas-szekrénye, a mi egyedül volt zárva, ki fog hivatalosan nyittatni, megvártam ezt . . . Hátha legalább az amerikai actiákat ott hagyta? Hátha ráirta, hogy azok a mieink? Hiszen számtalanszor mondá, hogy ő e világon nem tisztel mást, mint anyját és a mi családunkat, és épen minket rontana igy meg? épen egy száműzött családot? épen mely egyedüli menhelye, öröme s egyedüli hona volt a külföldön? . . . Annyira lekötelezettnek hivém hozzánk, hogy minden ellenkező tények daczára némi remény csillogott bennem, s a szekrény fölnyitását szivdobogva vártam. Két órai munka után, kifúratván, a szekrény megnyittatott, — benne egy fillér sem, — sem egy actiánk, -— sőt egy mennykőcsapás, milyent csak a sátán maga gondolhat ki. Irta egy darab papírra ezt: A Cuylits, Simon et Co. megbukván, ez engemet is megbuktatott, mi értékem van, mind, a Szemereféle actiákat is bele értve, hitelezőimnek hagyom. — 6000 francnak kellett volna a könyv szerint a pénztárban lenni, egy fillér sem találta-