Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)
— 139 — Ily értelemben lévén, három emlékiratot szerkeszték, egyet, jun. 5-ről, Cavour miniszterelnöknek; jun. 11-ről Lord Palmerstonnak. A harmadikat, jun. 29-ről, István főherczegnek küldtem, bár erre nehezen adám magamat. Ez ember most sokat, mindent tehetne, ha erély, becsületérzés van benne, annyival inkább ha némi hazafiság. E 10 év az ő politikáját igazolta, attól eltérve Ausztria, ime örvény szélén áll, olasz tartományait elveszti, főleg mivel nem számithat Magyarországra s a magyar seregre, s elleneitől függ, hogy itt minden pillanatban lázadás üssön ki, mely az ausztriai birodalmat megsemmisiti. Tehát itt volna az időpont, hogy István föllépjen, követeljen alkotmányt, kivánja ellenségeinek, a centralistáknak eltávolítását a kormányból, őt igazolta az utolsó tiz év, s bármint viselte magát egykor nálunk, ha ő visszamegy, a conservativektől környezve, a régi alkotmányt visszavive, lelkesedve fogna fogadtatni, — a nép el szokta szenvedéseit felejteni. Ezt tenni annál okosabb volna a kormánytól, mivel övé lenne az indítvány érdeme, s megelőzné azt, mire külbefolyás netalán kényszerítené. íme ez volt az én reményem. Ha van a dynastiában egy csöpp okosság, ezt teszi, s mi nagy szerencse volna a szegény nemzetre nézve, ha vérontás nélkül jutna jogainak birtokába!! Június 3-án Íratott be fiam az I-ső kerület (mairie, arrondissement) jegyzőkönyvébe (rue D'Anjou St. Honoré). Neve: Móricz (azért hogy a franczia is kimondhassa, de néhány jeles embert ismertem is e néven), Huba (nemzetségünk alapitója, a hét vezérek egyike, honszerző, — emlékezzék rá), Attila (legyen a zsarnokok boszuállója s ostora), József (ezt nőm kívánta több okból).