Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 140 — Még 1856-ban csináltam egy verset, gondolván fiam lesz (de Gizella született), s ekkor elhatároztam vala fiamat Hubának keresztelni. Ezt irtam: „Miért neveztünk el Hubának? Egykor tán kérdeznéd tőlem, Midőn hamu lett már belőlem, Eomja alatt a hazának. Azért neveztünk Hubának Családunknak mert ez őse, S a hon-szerzők egyik hőse, Elrontója Nagy-Morvának. Hogy a hont ő is szerezte, Kell hogy erre emlékezzél, S apádra, ki bujdosva él, — Szerezd a hont vissza majd Te." Ámen. Tanuk voltak: Cerrati Lajos, szardíniái consul (ki 1848-ban Magyarországban küldetéssel járt), és Honéin Alphonse, festész, szomszédunk (7. rue de Cháteaubriand). Július. A francziák egymásután három, négy csatát nyertek: Palaestro, Magenta, Malegnano és Solferinonál. Én azt hittem volna, hogy az osztrákok legalább egyet meg fognak nyerni háromból, bár föltevém, hogy az olasz s magyar seregrész hanyagul fog csatázni, sőt sok közülök átmegy az ellenséghez. Ilyesmi történt is, bár a francziák ezt nem mondogatják, mert ez vitézségüket kisebbítené, csak igy lehet megmagyarázni az osztrák foglyok nagy számát, mely eddig 14—20,000-re megy. Egy franczia