Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)
— 133 — Június. Perczel visszajött Genuából, hol a többiekkel öszszeveszett. Ment Londonba Kossuthhoz, vele tehát kibékült. Visszajövet nem jővén hozzám, irék neki Jerseybe, s ő válaszolt; mondván: hogy elkerült, mivel nem akart velem közölni titkokat, mikre nincs felhatalmazva. Azaz, Kossuth nekik azon föltételt teve: nem részeltetni engem a haza megmentésének művében. Erre ezt iram Perczelnek : Június 13-án 1859-ben. „Ha tudom vala, hogy Párison átutazva, számitásból kerültél el, bizonyosan nem irtam volna neked. Kell hogy gondolatomat őszintén kimondjam, fontold meg jól, s légy igazságos. Arra, hogy Kossuthtal újra szövetkézéi, bár őt tartád te is a haza elvesztése fő okának, semmi észrevételem, jóllehet nem hiszem, hogy ő azóta valamit vagy tanult, vagy felejtett volna, s azt sem hiszem, hogy ő hivott fel, hanem te hajoltál meg előtte. Nem ebben van a dolog veleje, hiszen a hazáért meg lehet bocsátani mindent; a mi nem szabad, az abból áll: a jó hazafit ármánykodva kizárni ott, hol a közügy forog szőnyegen. Fölteszem az esetet, hogy valaki, bár ki a magyarok közül hozzám jött, s azt mondta volna: „itt az alkalom a hazáért valamit tehetni, dolgozzál velünk, de csak azon föltétel alatt, hogy Perczellel nem tudatod, sőt tőle eltitkolod, mert őt, bár száműzött társunk, ki akarjuk zárni", tudod mit feleltem volna azon embernek?