Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

nevében föllép, az maga körül fogja összeseregelve látni a népeket, s Európa élén állancl. Hasznát fogja-e venni III. Napóleon azon tanácsoknak, miket I. Napóleon ama szirttetőn kigondolt? Nagy kérdés, nagy talány. Házi körünkben változás történt. Kánya Mari, ki 1856-ik június óta nálunk volt, mint nevelő s társalkodó, haza ment, szülőit meglátogatni. Alkalmasint nem fog többé visszatérni hozzánk. Minden esetre eltávozása ürt hagyott a házban, — mert ő jó magyar érzelmű leány is volt, s jó volt vele a hazáról beszélni! Február. Európa forrongani kezd. Az olasz ügy csakugyan napi renden van. Megjelent itt egy röpirat, Napóleon III. et Tltalie (mondják La Ghieroniére tollából), melyet az itteni kormány nézetének tartanak általánosan. Azóta több is jelent meg, ütik a vasat mig meleg. Ausztria készül, seregeket küld Olaszországba, Piemont Európára hivatkozik, számos menekült tódul oda résztvenni a szabaditó harczban, mely kikerülhetlennek látszik. Teleki L. hol itt van, hol utazik, nincs nyugta mint az örök zsidónak. Most is titkolózik mint mindig, akármit kérdezek tőle, gondolkodik előbb : feleljen-e? Azt kérdem tőle: Katona Genfben van-e? Azért kérdem: mivel nem felelt egy levelemre. Teleki habozva mondá: nem tudom, ... az az ott volt, — ott van, tulajdonképen nincs, . . . hát nem tudsz semmit? — Nem. — Azt mondják eltávozott onnan, mert kénytelen volt, . . . de én nem állítok semmit. . . . Sokat beszélnek, . . .