Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 109 most abban nem szenved. Hozzájárul, hogy Miminek e fürdő hasznos, — és ezúttal mi Duboist, ki annyit tőn érettünk, lekötelezzük, leányát Dina magával vivén. Utazásomat nem folytatom, minden kedvem elveszett, mert sem Klein nem ir, ha a kéziratot átadta e, sem Székely, ha a Sajtóban megjelen-e? Hiában dolgozni kinek volna kedve? De még jobban bánt azok hanyagsága, kik négy hónap óta még csak nem is tudósítanak. Pedig Heckenast hivott fel, Székely a közbenjáró — ki patvaristám volt, mint szegény árvát fogadtam fel. Macaulay angol történetét olvasom. Méltán hires munka. Rég kívántam olvasni, talán használhatom mint formát, melyben a magyar forradalom története feldolgozható. Könnyű, tartalmas, bonczoló, — de nagy stúdium eredménye, s mi sok segédeszközzel birt! Különben is ily nagy nemzet történetében minden érdekes. O maga nem volt volna képes a mi történetünknek annyi érdeket adni. Augustus. E hó végén Dina visszajön és Gizi, — de Mimi Creuznachban marad, Engelmann orvos házánál, onnan fog egy nevelőintézetbe járni, melyet az orvos egy rokona, Engelmann Sophie igazgat. Én kívántam ezt, de Dina hozta elő, részint mert Mimi németül tanul meg, részint mert az ottani lég neki jót tesz, nervosa lévén ő, s orra kissé dugult, végre mivel Mari itt nem volna képes őt nevelni, tanult leány, alapos, jó, művelt, de modora nincs gyermekkel bánni, ő és Mimi mindig neheztelnek egymásra. Ez örökös pörlekedés fogott volna lenni, s nekünk mindig biráskodnunk kellett volna. Rég