Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 7 — fog ismerni, szegény számüzöttekre. Ha sokan eddig mint pártembereket néztek, és mint ilyeneket nem sajnáltak, a nemcsak a conservativok nem, de a szabadelvűek egy része sem, kényszeríteni kell, hogy sebeinket, a gyógyithatlanokat, lássák és tapintsák, s kesergő hangjaink által szenvedéseinkre emlékeztessenek . . . A meséken most kevésbé dolgozom. E hóban csak négyet irtam: A kunyhó és a palota. A csiz és az úrfi. A színdarab és a színészek. A róka és kölyke. = 4, régi 122, összesen 126. . . . Dina csakugyan megkapta az útlevelet, és, a mi csodálatos, három rövid hét elfolyása alatt, holott az otthoniak havakig kénytelenek reá várakozni. Mig meg nem kapta, örült, mert örvend az ember hónát s ismerőseit megláthatni, de midőn megjött, búsulni kezdett, az elválás gondolata elbusitotta . . . Talán szerencsésebbek lesznek az otthoni orvosok! Talán az éghajlatváltoztatás egészségének használni fog! Mindenesetre egy kis változást hoz ez számüzötti szomorú, egyhangú, nélkülözésés csalódásteljes életébe! . . . Már két héttel előbb készülgeténk, rakosgatánk, rendezgeténk, tervezgeténk és igy multak el a napok. De szenvedései keveset enyhültek, mit sem. Dubois és Ducommun orvosai testének keveset használnak, de barátságos, részvétteljes, rokonszenves bánásmódjukkal lelkének valódi vigasztalói és gyógyítói. Mily különbség van köztük és Gruby meg Roth orvosok közt, pedig ezek magyarok, s hidegebbek mint minden idegen, kivel érintkezésbe jövünk . . . Jolán is, kit 1851. sept. óta itt nevelénk, tartánk, vissza fog menni és végképen. Talán soha sem látom őt többé. A mit tehettem érte, abból áll, hogy jó tanácsokat adtam neki. Szüksége lesz rájok, csak attól tartok, nem tudandja hasznukat venni. Legyen az ég áldása vele.