Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

bizonyos föltételek alatt nincs meggyőződése ellen a koronát a fejedelemnek kezébe visszajuttatni. Egy szócskával sem kárhoztatta a feladást, alig találta a dolgot érdemesnek szólani róla. En föltettem magamban nem felelni hírlapi rágalmakra. Összehordták a hirlapi czikkek a magyar emigránsok több neveit, Guyonét, Perczelét, Kossuthét, Pulszkyét, enyimet, de mind az üres kapkodás volt. Karger, a feltaláló vagy inkább kiásató őrnagy, a temesvári német lapban bebizonyitani igyekezék, hogy a priori okoskodás és jelstudium folytában jutott nyomába a koronának, de hogy az, mit előhord, mind alaptalan, azt én ítélhetem meg legjobban. Azonban egyszerre csak egy czikk jelen meg a bécsi Soldatenfreund-ban (sept. végén 1853), hol mint hiteles tudósítás közöltetik: „miképen Kossuth ki akarván magának hozatni a koronát, az uj-orsovai várban egy valakivel összeköttetésbe lépett, mit Kempen megtudván, Orsova körül a leggondosabb őrködést rendelte meg. Kossuth terve elterjedvén, midőn „Sz . . ." (ez initiálét sok lap nevemmel egészítette ki) Párisban azt meghallotta, nyilvánitá: mikép semhogy ama kincs ama gyávának kezébe jusson, inkább maradjon a hazáé. E szerint nem volt más hátra, „als auf irgend eine Art dem Manne nahe zu kommen, der den Willen zeigte, in der Art seinem Vaterlande zu dienen." Mikép hajtotta azt végre Kempen, nem tartozik ide, elég az hozzá, hogy aug. 28-ról direete egy irat küldeték Kempenhez, mely a korona helyének leírását magában foglalta. Ez tüstént E^argernek átadatik, ki sept. 5-én Orsovára ért; 7-én az ásatás megkezdetett, 8-án a korona megtaláltatott." Ez már több volt mint a mitől tarték. Ilyen ármányt nem is képzeltem, hogy osztrák lap, katonai és