Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

A mint a tetők legmagasb sora kezdődik, azok alatt a hegy oldala kidűljed, — mint a régi templomok oldalában látszanak a kidüledések. Indultunk; Hajnik mindig nyögött, jajgatott, — én hogy ne halljam, leszálltam, és partra felfelé gyalogoltam két és y2 óráig. Este 71/2-kor értünk a khánba. Félelmes ut volt, mert itt rablások történnek a hegyek közt . . . Ugy egyeztünk kalauzunkkal, hogy a holmival a lóvezető menjen Hagios Petrosba Androszenából, tehát már tennap ott kellett volna pihenniök, érettök tettük; mi pedig sebesebben utazhatván, Messént, Spartát néztük meg, és már ma este Hagios P.-ban kellett volna lennünk. Azonban embereink ma értek csak ide. Mi sem értünk Hagiosba. Es igy 15-én sőt 16-án sem érhetünk Athénbe. Es igy hiában nélkülöztünk, e feltétel alatt mondván le a rendes élelmezésről, hálásról és mindenről. Pedig talán e miatt betegedett meg H. — E khán mellett rendőrök számára lakház van épitve. Octob. 14. Reggel mendegéltünk, követve 4 órán tul egy kis folyam tekergéseit, s áltmenve legalább 30-szor, s értünk Arakhovára. Onnan Hagios Petrosba 12V2-kor. E reggeli ut nem volt kellemetlen, mert a nap heve sokáig nem ért, s a platánok árnyat tartottak. Hagios P. egy meredeken fekvő városka, mint olyan nem érdektelen.