Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

Eszembe jut még a király laka Athénben. Messziről nem szép, nagyon meztelen. Közelről e hiányt pótolja a márvány szép fénye. Külseje, mint oszlopai is gyönyörű fejér márványból van. Azonban egy keleti fejdelmi lak jellemét adja meg neki a kert. Nem árnyékos az , most van növésben, apróbb fige, narancs, czitronfák illatoznak, a kerítést a vasrács körül az áloék és cactusok képezik. De a fő jellemzést azon négy datolyafa adja meg, mely a palota előtt ugy emelkedik, mint egy óriás kigyó, melynek széltmetszdelt farka ágai ágak és levelekkint hajlanak le. Turandot jut eszembe és a keleti regék csodái. Octob. 6. Csak 10-kor tudtunk két árboczos hajónkkal elindulni. A lovakat csigákkal húzták a hajóba. Végre elindultunk, de mihamar egy szomszéd öbölkébe kellett az ellenszél miatt meghúzódnunk. A hajót kővel terhelték meg. Este újra kiindultunk, s kemény hányatás közben éjfélkor bírtunk a túlpartra eljutni. Itt ismét egy öbölben vonultunk meg, s csak hajnalban vergődtünk odább, Vostitzába reggeli 9-kor érvén. Az egész ut, jó szélben, alig tesz két órát. Octob. 7. A vész a hajón megviseli az embert. Utána egész nap kellemetlen érzés uralkodik az emberen. Innen délben indultunk el.