Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 32 — tud. . . Itt él és hal mint a madár, csak ezen évnek, fiait felnevelvén, rajok bizza a többit. És ez elszigetelt népecske is ismeri a magyar harczot. Roszabb a muszka a töröknél, azt állitja. És Ottó a muszkával tart. Octob. 4. Hatkor indultunk el reggel. Kilenczkor Graviában reggelizénk. Ez ismét egy szép, tágas völgy, termékeny. Keritései a liegyormok, vad magasságban. Útközben egy platán s tölgyerdó'n mentünk keresztül. Régi fák, de fonnyadtak. Elkorhadva hever sok, vékony derékkal. A természet eső, a vidék viz hiányában szenved mindenütt. Gravián tul az Amblini szoroson mentünk. Az uj harczban lett nevezetes. Egyik hegyoldaltul a másikig, most is csaknem ált van kővel falkint rakva a völgy. A görögök müve. így gátolták meg a török áltmeneteléL Ilyen tartományban kevés elszánt ember nagy dolgokat művelhet. De e nép eleven, gyors, nélkülözni tudó, leleményes. A legnehezebb utak egyike. Vannak ugyan kies helyek is. De a mi itt kies hely, olyan van mindenhol ennyi sziklás, bérezés, hegyes tartományban. Itt rendkívüli kell, az hat. Van itt Hellásban sok különös. Néhol a sziklák rovatosak, darabosak, mintha mind kézzel volnának rakva. Egész hegyeket rakottnak vélnék