Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

Még néhány cseppet a Castaliai forrásból ejtek bele. Költői kedély nélkül az ember egy nyomorult agyagkép. Szédítő csúcsra mentünk fel. Lábunk alatt magas hegyek emelkedtek és mélységek nyiladoztak. Egyike a legszebb panorámáknak. A dicsőség itt uj fényt nyer. Itt élni is szép, halni is. A törököknek más nyoma sincs, mint némely sziklai utak, lovagok számára. Egy öl széles ut, lépcsőzetes, apró sziklakövekből. Néhol szegélyezve van. Most mind romladozik. De ezen járni igen veszélyes. Fényes köve és sima mint a simított márvány. A ló botlása halált hozhat az utazóra minden perczben. Vezetvén gondos utas a ló lábait, izzad mint a legnehezebb munkában. A keleti utazás nemcsak költséges, de fáradságos is, sőt veszélyes is. Az ábrándozást csak sok pénzen lehet megvásárolni. Ki nem pihen, annak lelkét sok részben az ut s a forróság terhe foglalja el. Sok leereszkedés és felmászás után végre beértünk egy falucskába, Szenyikó a neve. Egy hegyes-völgyes körnek egyetlen faluja. Széles kör, de nincs benne sik. Mind csúcs, mind völgy, mind különbféle. 15 család lakja. Most építgeti házait. A mely házba mi kaptunk szállást, két család van 6 gyermekkel. Ettek frissen, tüzes fedél alatt sült kukoriczakenyeret, kevés túrót, csipetenkint, hagymát. Böjt is volt, — de e nép igy él. Hússal megkínálván, nem fogadta el. Mi roppant tér. E néhány ember él rajta, és pár kecskenyáj. Mint a fű és fa nő a földbül, ugy támadnak a házak. Elemei a társaságnak. Elemei a társas életnek. A szükség itt kielégíttetik. Többrül semmit sem