Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 30 — részén csoportosulva emelkednek a hegyek. A túloldal, melynek innenső része még görög birtok, kellemesen fekszik a dél kévének. Kies, sőt pompás tekintet azon hegyoromrul, melyen Delphos felé, délután utaztunk. A napnál azonban csaknem dicsőebb fény a Leonidásé és seregéé. Elhaltak ők, de nevök most is vitézségre lelkesít, s a tkermopylák tőlük nyerik a hirt, mely a világ minden részeiben zeng és hangzik. Hol gátolta meg Leonidás a persa sereget? hol volt Xerxes sátora? hol esett el? hol hulltak el? . . . Mind erről a mi bölcs kalauzunk mit sem tud, csupán az elsőre felelt. Azon helyet mutatta, mely a két csonkatornyú őrháztul balra esik. Azon völgyecskén egy meleg patakcsa folydogál. Miután mentünk szorgalmasan (ebéd után), s egy óra múlva balra egy magas helyen egy falucskát elhagytunk, ezután feltérve a hegyi útnak, fél óra után találtunk egy hegyi patakot, s abból meritek egy bádogkulacsot meg, egy fiatal platán árnyékában. E patak jön két hegyközül. Bal oldalrul. Egyiknek alakja szép, mint czukorsüveg, annak ormával áltellenben van a tengeröböl felé egy más hegy, azon egy toronydad sziklaoszlop. Erről ismerni a két hegyre, s ez által a patakra. Vize tiszta, szép, friss, hihetőleg a Helladába omlik. Alkalmasint ízlelte Leonidás serege is. Ha Isten fiúval áld meg, keresztelőjét e vízből kapja. Legyen becsületes, nemes, egyszerű, elszánt élni és halni a hazáért s annak szabadságáért. Majd ha felnő, utazza be Heliászt, s keresse fel a hősek vizét.