Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 29 — Octob. 3. Korán elindultunk. Kalauzunknak, ki mindennel tartozik ellátni, egyenkint 20 francot tartozunk fizetni. Önző legény, fösvény, haszonleső. Szőlőt nem vett reggel, hanem a kertek mellett menvén el, csipni akart, de az őr rákiáltott, — én kiszidtam a czudart. Neve Antonio Nicolas. Menvén, mendegélvén egy patak medre után, nemsokára megpillantottuk a Thermopylaei öbölt ... a török határhegyeket. . . Lamia városával és több falvakkal. . . Kelet felé az Eubea sziget csúcsa emelkedik. . . Előttünk fekszik Moloss helysége. . . Itt a tartományi adószedő (3 faluból 15,000 kilát kapott) megtudván kik vagyunk, kivánt minket megvendégelni . . . Azaz csak azt tudta meg, honnan vagyunk. Hiában várakozván a két pakk-lóra, elmentünk a thermopylaei szoroshoz. Ide még másfél óra. A meleg viz, sőt forró, egy kis malmot hajt, két kővel. Még itt is alig birja a kéz kiállani. A malom körül nagy terjedelem kopasz, és a ló dobogása alatt hangzik a szikla mint az üres pincze. A viz büdösköves, a zugón omló viz szagja kellemetlenül üti meg a vándor orrát. . . Délre emelkedik egy halom, benőve fákkal. . . Ásás nyomai látszanak ott. Ezt mondják a Leonidás serege sírjának. Vagy a hol ama emlék állt egykoron, harmadfélezer év előtt. Innen is földet hoztam ... És egy pár pálczának valót. A tenger azóta visszavonult mélyen. Az és a hegysor nem képez szorost, mint egykor. Az öböl nyugoti