Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

- 346 — sokat szerezhet. Azonban kijövetele véletlen volt, mert eleve nem értesített. O Magyarország legjelesb arczkép­festésze, de Pestre soha nem akart menni, ezért Bara­bás monopolizálja ott a hirt. Mi tőle négy arczképet birunk. Ha neve volna mint Dubuffenek, 2000—3000 fr. kérhetne, igy kevesbbel megelégedvén, sok munkát kap­hat. Azonban sok fáradságba került mig egypár mun­kát keritheténk neki. Először is Dr. Duboist, ki doyen de la faculté, első szülész, a császárné orvosa, báró, fia azon Duboisnak, ki Maria Louiset lebetegité, először is őt festi. Ha sikerül, szerencséje s hire meg van alapítva. Csakhogy Kozina a mint szerény, elves, be­csületes ember, ugy különös is, és inpraktikus, külön­ben dolgát sokra vihetné. Hiában halmozzuk elébe az alkalmat, nem tud vele élni. Sok munkát csinált ő ne­künk , de szivesen szolgálunk, — talán nem lesz hálát lan mint annyi más. Türr ezredest, ki házunknál mindennap volt, kit innen elutazni mi segiténk, csinálván neki 7—8000 fr. gyüjteléket, Bukarestben, hol az angol hadi parancsnok megbízásá­ból, angol uniformban működött, az osztrák főparancs­nok elfogta mint egykori szökevényt. Esztelenség volt tőle oda menni, kinél az erő, annál a jog — s az angol kormány csúfosan viseli magát. November 21-ik napja gyásznap a magyar nemzetre és irodalomra nézve. E napon halt meg Vörösmarty, kétségkívül legnagyobb költőnk, kivéve Petőfit. Teleki József is elhalt, mielőtt nagy műve, a Hunyadiak kora, megjelent volna. A régi athléták egymásután elmennek, s vájjon támadnak-e helyökbe ujak ? Ha az emigratio elhal, s irodalmunk fejei is elhalnak, a magyar nemzet csak nagy halott leend, melyre a sir vár. 1849 óta csapás csapást, villám villámot ér, a sors sem nagy

Next

/
Thumbnails
Contents