Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 344 — Sok nevelőintézetet megtekintünk, de nem tetszett, a legtöbb csak üzlet, és nem nevelőintézet. 90—100 gyermeket tanitani lehet, nevelni nem. Végre a Coulon de Meuron-ét választók (231. rue du Faubourg St. Honoré), ott csak 24 növendék van, tágas lak, valóban nagy, szellős, napos kert, a tulajdonos maga nagyon gazdag, de ép azért 10 hói kiadás rá megy 1700—1800 frankra, — egy a legdrágább intézetek közül, de hiszen nekünk csak ez egy gyermekünk van. En rám Párisban sok apró kellemetlen baj várakozott, — oka mivel jövedelmünket akartam szaporítani, sem otthonról nem kapván mikre számoltam, sem némely részvényeink nem jövedelmezvén. Ezen bajok alkalmatlanná tőnek minden szellemi munkára, — de küzdöm bátran, elvem s jelszavam mindig: nem csüggedni el, hanem megvívni az akadályokkal, és legyőzni a bajokat. . . . Jolánra már legalább 6—7000 frankot költénk előlegezve; Bárczyné otthon Dinának 5—6000 fi*, kamattal adós, a Badeni házból 4 év alatt 4000 pftnak kellett volna bejőni, és sem számadás, sem pénz, sőt ugy halljuk 5000 pft. a kiadás rá. Dina irt is Lebannak, — és ez még haragszik, hogy ő pontatlan, hogy Dina azt kérdi tőle, de hát mi jött be és hova fordittatott? . . . Mielőtt Arcachonból eljöttem volna, irtam néhány mesét: A szőlőpásztor és a seregélyek. A majom és a bárány. Az apa és a fia. A vadász és gyermeke. (Párisban). A nyolczas szám és a zero. Ez 5, az előbbiek 116, összesen 121.