Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 340 — Ki vele van, bizonyos M., a forradalomban hadnagy volt, azután gazdasági intézetben, Ovárott tanult, s Balassa, Feri tutora, adta e mellé útitársul, hogy legalább a gazdaságot tanulná, — katona nem maradhat Feri, mert valami szakadása van. Mihelyt láttam M-et, azonnal átláttam rajta. Piperéskedő, komoly és hiu, szegény és finnyás, makacs és hizelgő, fejes és sima, kevés szavú és gúnyos, eszes ember, — kissé vöröses hajú s bó'rü, mely szint a magyar rosznak, hamisnak tart. Neki semmi sem tetszik, mindenre van észrevétele, nem beszél sem osztrák, sem forradalmi szellemben, nem tudni ki, sem mit érez, minden rokon- és ellenszenv nélkül van. Ferinek az árvaszék kiszabott útiköltségül évenkint 17,000 francot, zsebpénzt neki adnak ezenfelül 1200 francot, s M-nek fizetést 2000 francot. A pénz M-nél áll, ez jól van igy, de ő a 17 ezerét csak Ferivel együtt költi el, úriasan, bőven, s saját apró kiadásait sem fedezi. Első helyeket vesz, első hotelekbe száll, vendégel másokat, saját barátjait, és számol a mint tetszik. Azt látom, hogy semmit sem tanulnak, M. sem igen, F. épen nem, ámbár M. tekintélyre játszsza magát, de parancsolni nem tud, eszének túlsúlya által sem birja vezérelni, s urilag élnek együtt, ime ennyi a mit tesznek. Ferinek egyébiránt elég nyereség, hogy a pénzt külföldön költvén el, sokat, nagyot, ujat lát, s szemeivel az ember magokkal sokat tanulhat. . . . 14-én elutaztak Párisba, onnan Angliába mennek, honnét 2—2l/2 hónap múlva visszatérvén, a telet Párisban fogják tölteni. Dina miatt örülök Ferinek, testvérével ő mulat, s annyival inkább, mert Feri vitetni engedi és igy mások helyzetébe bele találja magát. Csak egészsége legyen, mert szép tervei Dinának ismét elromlanak, mint már annyi elromlott annyi évek óta.