Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 341 — Elvégre itt van a hir, hogy Sebastopol 8-án bevétetek, t. i. a város, a déli erősségek, a tengeri arsenál. Angol és franczia részről sebesült és halott van mintegy 12,000, a holtak száma tehet 4000-et. Az oroszok vesztesége még nem adatott hirül, kik az északi oldalra vonulván, onnan ágyúznak. Azonban ennek a fináncziára most nem volt várt hatása. Oka, mivel az aratás roszabb, mint hitték, és mert Sebastopol eltűnvén, most látja minden, hogy a háborúnak nincs vége. S hol és mikor lesz annak vége? Az orosz nem fogadhatja el a békét, már csak azért sem, mert a hadi költséget nem fogja megtéríteni akarni. Es hogyan kényszeritik arra? A háborút birodalmába viszik be? Hiszen Krimből kiűzni is nehéz leend. S ha nem békél, mit csinálnak? Mindig hadi lábon marad a sereg is, a flotta is? Melyik tudja e helyzetet tovább kitartani, az orosz otthon, vagy az egyesültek távol hazájuktól? Oroszország erősségnek, melyet körülkeríteni és kiéheztetni lehessen, igen is nagy. Az osztrák nem mer, a porosz nem akar mit sem tenni. Sőt a spanyolok csatolódása az egyesültekhez oda mutat, hogy a háborúnak nincs vége. Talán mégis összezavarodnak a dolgok akképen, hogy a királyok vetvén, a népek aratnak. Nem reményltem ezt ugyan, de lehetetlennek sem tartottam. ... Ez eseményt azonban saját helyzetem javítására nem tudtam felhasználni. Boszús vagyok magamra. A sors üldöz, talán megérdemlem . . . Ismét sok mesét irtam e hóban. Velők furcsán vagyok, hol tetszenek, hol nem, hol pedig csak némelyik tetszik, — saját munkáimtól én gyakran undort érzek. Ezért van Horácnak igazsága: nonum prematur in annum. Kell elfelejtenünk magunknak, hogy mint idegené-